Batik folytatás

Néhány szóban elmesélem, hogy készítettem két kendőt egy batikműhelyben Ubudban.

Először teljesen kezdőként ugrottam a dologba. Megérkezésem után, elmagyarázták a folyamatot (természetesen egy leegyszerűsített változatot), mit és hogyan kell csinálni. Kiválasztottam egy mintát, amit átrajzoltam a pamut anyagra.
Aztán kaptam egy "gyakorlópamutot", amin a viaszolás technikáját gyakoroltam. Batikpipával rajzoltam, ami nagyon hasonlít a magyar írókára, amivel a húsvéti tojásokat írják.

Mutattak egy másik technikát is, mikor viaszba mártott fém nyomódúcokkal viszik föl a mintát. Ezeket a batikműhely vezetője tervezte, és a bátyja készítette.

Miután kész volt a viaszolás, jöhetett a festés. Ebben a műhelyben kizárólag növényi és ásványi festékekkel dolgoznak, melyek színei éppen olyan harsogóak és élénkek, mint a környezetük.
Hagyományos, bambuszból készült eszközökkel (ecsetekkel) festettem, amilyeneket kezdettől fogva használnak.

Nehéz volt festeni, mert a az elején a felvitt színek teljesen más képet mutattak, hisz volt olyan, mely a napfény hatására változott, és volt olyan, mely a fixáló anyagtól. Így menet közben nem tudtam elképzelni, milyen lesz a vége.
Így nézett ki a minta, mikor közvetlen a festés után kitettük a napra száradni.

 Lassan elkezdett változni a kép.

Aztán jött a fixálás, majd a forró víz, ahol a viaszt eltávolítottam az anyagból.

Ilyen lett a végeredmény.

 Második alkalommal már saját mintával készültem, papírra előrajzoltam, kitaláltam a "tájolást", mert az anyag mérete adott volt.

Kérdeztem a mestert, mennyi ideig tartana megtanulnom a technikát. Azt válaszolta, fél évig kellene szinte minden nap gyakorolnom.
Ő saját maga tervezi a mintákat, szabad kézzel rajzolja őket, ahogy láttam, sokat improvizál, és két egyformát nem tud készíteni.