Már régóta terveztem a sáfrányos szeklicével való festést. Csak azért nem sáfránnyal, mert az annyira drága. (Bár most hoztam Indonéziából, de szétosztottam a család nőtagjai közt a húslevesbe.)
Ragyogóbb, aranylóbb sárgára számítottam, de talán akkor selyemfonalat kellett volna használnom!
Az ökoprint fonalfestésből maradt tavasszal varjútövisem, abba meg gyapjút dobtam, mindenféle pácolás nélkül. Utána fontam belőle fonalat. (Sosem tudom visszaadni a színeket! Profi fényképezőgép és profi fotós kellene!!)
Most ez a sárga és zöld éppen illenek egymáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése