Nem oly régen valami teljesen újjal ismerkedtem meg a textilekkel kapcsolatban. És ez a batik. Persze nagyjából tudtam, hogy mi ez, meg a technikáról is voltak sejtéseim, sőt van indiai csomózott technikával készült sálam, és már gyerekekkel is festettünk ezzel a csomózással. De amivel Indonéziában találkoztam, az valami teljesen más.
Sokat gondolkoztam azon, mi varázsolt el oly nagyon. A színek és a formák, és ezeknek elképesztően organikus összefonódása.
A szabad kézzel és szabad fantáziával rajzolt hullámok, körök, ívek, melyek számomra az élet burjánzását, a kiapadhatatlan forrást jelentik.
Én persze először egy előre megrajzolt formát választottam, hogy egyáltalán megismerjem az alapokat. Másodszorra már én terveztem a mintát.
Ha ránézek ezekre a "festményekre", a körülöttük élő és virágzó természetet látom, egy olyan paradicsomi állapotot, ahol minden folyamatosan él, meghal majd újjászületik.
Gondolhatjátok, hogy nagyra értékelem a kézi munkát, és itt csak újabb megerősítést kaptam. Nemcsak arról, hogy egy színpompás darab elkészítése, mint egy női tunika alsó egyharmadának elvarázsolása egy heti, napi 5 óra munkába kerül, hanem azt is, hogy milyen hatalmas mesterségbeli tudást igényel ez a tevékenység, illetve milyen hihetetlen belülről fakadó örömforrás is.
A következő részben írok majd egy kicsit a technikáról.
Köszönet Mr. Widyanak, és társainak, hogy bepillantást engedtek ebbe a csodás világba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése