Tavaszváró

Igaz, még csak január van, és biztosan vár még ránk hó meg jég, de én már vágyom olyan igazi langyos napsugárra. Bár nem panaszkodhatok, mert elég sok napfény is volt mostanság, de az a hidegen szikrázó jégkirálynős fény, ami inkább dermeszt, mint melegít.
Már látom magam előtt a harsogó zöldeket és sárgákat, a pattanó rügyeket, az aranyvesszőt, a pitypangot!

Ez a kendő az 1001 fonal Silpaca-jából készült.

Pipacs Szerda

Kedves Hölgyeim!

2017 január 18.-án PIPACS kézimunkakör indul Pátyon. Az összejövetel minden szerdán 18 és 20 óra között lesz, bármikor csatlakozhattok!

Lehet kötni, horgolni, hímezni. Kezdők és haladók, anyukák és lányaik is jöhetnek. Készíthetünk kesztyűt, sapkát, zoknit, ha már ilyen hideg van. A gyakorlottabbak segítenek a másiknak, megosztjuk a tudásunkat.

Megismerkedhettek a csipkekötés alapjaival, megmutatom, hogyan lehet mintát olvasni. Mindenki azt választhatja, amihez kedve van.

Aki tud, hozzon eszközöket és fonalat, de ha nem tud, az sem baj.

Ne csak a szánk járjon, hanem a kezünk is!

Lesz egy kis süti és finom tea.

A részvétel ingyenes, adományt elfogadok 1500 Ft/fő-ig.

Jelentkezés és további információ a  nikoletta.karl@gmail.com címen.

Nézelődni lehet

ITT: Görgina Fonal

Várlak benneteket szeretettel!

Fázik a nyakam!

Amikor készültek, még nem gondoltam, hogy jó szolgálatot tesznek. Mindenkinek, aki kapta.

Betévedtem - na jó, teljesen szándékosan - mentem be az 1001fonal boltjába, mert a barátnőm rendelését kellett átvennem.
És ugye, ha már ott voltam, szétnéztem és elcsábultam.
A nyakmelegítő Melissa Sibley mintája alapján készült, Malabrigo Merino Worsted fonalból. Szuper volt vele dolgozni. Először kombinálni akartam a színeket, aztán mégsem.

Ugyanaz a szín, mégis más!

És aztán mégis kombináltam őket.

Lilaszürke

Rendeltem fonalat egy kendőhöz. És persze bizonyos összeg felett ingyenes a kiszállítás, és ha lúd, akkor legyen kövér, meg minden szentnek maga felé.....
Szóval hozzádobtam még a rendelésemhez ezt a számomra szokatlan kombinációt. Lilaszürke. Pamut és bambusz, meg egy kis polyamid. Nagyon puha a tapintása, én egy kicsit "keményebbet" vártam.
Utazóskötős volt, mert a minta nem bonyolult.
Little Church ingyenes mintája. És még van néhány nála, amelyik tetszik.

Bíborbogár

Én hívom bíborbogárnak ezt a hihetetlen festőerővel bíró tetűt. Mert a tetű olyan rosszul hangzik.
Egy rövid összefoglaló róla:

A cochenille szárított, nőstény pajzstetű, mely kaktuszokon él. A néhány milliméter nagyságú kis élőlények megkapaszkodnak a növényen, és halálukig nem mozdulnak onnan. Kizárólag a növény levével táplálkoznak. Ecsettel vagy pálmalevéllel gyűjtik be őket.

Tenyésztésükre kaktuszültetvényeket hoznak létre, és "beoltják" a kaktuszokat tetűvel. Főleg Peruban, Mexikóban, Guatemalában és Hondurason találhatók ilyen ültetvények. Egy hektárról, 300-400 kg tetűt lehet leszüretelni. Egy kilóban kb. 140.000 tetű van. Európában a Kanári-szigeteken van ilyen ültetvény.

A durvább textileket elsősorban festőbuzérral festik, a finom gyapjúhoz és selyemhez bíbortetűt használnak. A páctól függően változik a színe. A legfontosabb pác a timsó.

Ezt a természetes festőanyagot alkalmanként használják mint élelmiszerfesték (E 120) a vörös Campariban.

Szintetikusan is előállítható a kármin, pl. az E 124 a gumicukorban. Allergiát is okozhat.

Rúzsokban is gyakran előfordul.

Forrás:http://kremer-pigmente.de/36040.htm

Nagyon szeretek vele gyapjút festeni, még a megmaradt festőlé is felhasználható.

Selyem és hagyma

Most nincsenek friss növények, melyekkel lehet festeni, de tartalékban mindig van hagymahéj.

Szöszmötölés

2011 táján hirtelen azt éreztem, nem tudom tovább a derdiedas-t  tanítani, alkotni kell valamit a kezemmel is. De mi legyen az?

Eszembe jutott a kötés. Gimnazista koromban próbálkoztam vele, inkább kisebb, mint nagyobb sikerekkel. Két emlékkép van előttem a kötéssel kapcsolatban. Az egyik, hogy anyukám a nyolcvanas évek legelején ül egy barna-sárga forgós dizájnerfotelban, kezében két kötőtű, melyekből az egyikre úgy rászorult a fonal, hogy erőteljes rángatásokkal sem jött le. Ekkor én tudat alatt levontam a tanulságot, ez nem egy jó szórakozás.

A másik kép apuval kapcsolatos, aki szintén a nyolcvanas évek elején sok ötlete egyikét valósította, kötő kisiparos (is) lett. Vett egy kötőgépet, mely a mosókonyhában zakatolt, ő pedig a piacon árulta a kardigánt. Erről is azt gondoltam, hogy nem jó szórakozás.

Ebből persze nem következik, miért gondoltam magam épp a kötés területén megvalósítani. El kell mondanom, előtte azért legyártottam jó néhány keresztszemes hímzést.

Ha kötés, akkor fonal. Nosza, keressünk! A világhálónak köszönhetően egyre mélyebbre merültem a színes fonalak világába, szó szerint belegabalyodtam, szerelem volt a javából!

Majd nekiálltam festeni. Mármint fonalat és szöszt.

Aztán még egyet léptem hátra a számegyenesen: hogyan lesz a szöszből fonal? Fonással. Ez az!

Gondoltam, lesasszézok a faluba, aztán ott egy nénike majd megmutatja nekem, hogyan is kell azt csinálni. Nagyot tévedtem. Azt sem tudták, mi az, hogy rokka.

Jöhet a világháló! Csak találok valakit, aki tud segíteni! Találtam is. Füzes Zsuzsát. Zsuzsa 2012-ben még egy óbudai panelban pedálozott, szívesen látott, és megmutatta, hogyan is kell fonni.

Aztán vettem egy rokkát, és nekiálltam. Azóta is festek, fonok, kötök. A szövőszék a raktárban várja a sorát.

Orgona

"Orgona ága, barackfa virága, öltözzetek szép ruhába, anyák napja hajnalára, illatosan."

Ez volt a kedvenc dalom, amikor kicsi voltam, és anyák napjára énekeltünk.

Azóta már sokkal korábban virágzik az orgona, anyák napjára általában már el is nyílt.

Eddig csak a bokron csodáltam, néha vázában.

Most találtam néhány egyéb jópofa felhasználási módot is!

Lehet vele gyapjút festeni. Meglepő módon, a lila orgona egy nem túl jól fotózható halvány almazöld színt ad.

Aztán jöhet a keksz. Az alap nagyon egyszerűen 1-2-3 arányú cukor-vaj-liszt felhasználással készül. A vajat jelen esetben megolvasztottam, és "belefőztem" egy ágacska rozmaringot, hogy legyen valamilyen íze, mert az orgonának igazából nincsen.

Végül a fehér orgonavirágok egy szülinapi tortát is díszítenek, bár attól tartok, ez csak nekem tetszik, az ünnepelt le fogja piszkálni róla.

Próbáljátok ki valamelyiket!

Motívumok bőrön

2012 őszén Vidák István nemezművésszel, világutazóval elindultunk a ványolómalmok nyomába Krassó-Szeverin megyében.

Malmot sajnos csupán egyet találtunk, azt is elhagyott, lepusztult állapotban, de Lugoson épp volt egy kiállítás, ahol ezeket a gyönyörűségeket láthattuk.

Néhány kép a teljesség igénye nélkül:

Vasárnapi anyák napja

Egyszer az öcsémmel korán reggel kimentünk a gátra. Szedtünk egy nagy kazal harmatos vadvirágot, és vadul hazabicikliztünk vele. Mire hazaértünk, mind elkókadt, nem vázába valók voltak. Anyu kapott egy ölnyi szénát, de örült neki.

Óvodában pedig egy tulipános tűpárnát hímeztem, ami még ma is a varrós dobozban lapul.

Azt hiszem sosem lehet viszonozni azt az áldozatot és gondoskodást, amit az édesanyánktól kapunk.

Egyszerűen köszönetet kell mondani az életünkért, amit tőle kaptunk.

Mentem haza az utcán, a kertekből mindenhonnan orgonafák hajoltak a kerítés felé, illatos volt a levegő. Csattogtam haza, közben az "Orgona ága, barackfa virága" c. dalt dúdolgattam, mely még ma is visszahozza azt a meleg, otthonos érzést, melyet akkor éreztem.

ANYUKÁM! KÖSZÖNÖM!

Horgolt pöttyök

Szoktam horgolni is, bár ritkábban, mint kötni.

De Annás rávett erre a hülyeségre: Pöttyöljünk!

Jó mókának tűnt. Egészen addig, amíg meg nem fordítottam a horgolmányt. 

Még a kötésnél is nehezemre esik egy egyszínű kendőnél a végeken a KÉT! szálat eldolgozni, na de ez! Befonom a szemöldököm, mire ezzel végzek!

Már sirattam magam és a projektet, amikor jött a megvilágosodás: ha párna vagy esetleg takaró lesz belőle, akkor egyszerűen csak rávarrok (pontosabban rávarratok) valamit a hátuljára, és a gond már nem is létezik!

Úgyhogy folytatom!