Vasárnapi anyák napja

Egyszer az öcsémmel korán reggel kimentünk a gátra. Szedtünk egy nagy kazal harmatos vadvirágot, és vadul hazabicikliztünk vele. Mire hazaértünk, mind elkókadt, nem vázába valók voltak. Anyu kapott egy ölnyi szénát, de örült neki.

Óvodában pedig egy tulipános tűpárnát hímeztem, ami még ma is a varrós dobozban lapul.

Azt hiszem sosem lehet viszonozni azt az áldozatot és gondoskodást, amit az édesanyánktól kapunk.

Egyszerűen köszönetet kell mondani az életünkért, amit tőle kaptunk.

Mentem haza az utcán, a kertekből mindenhonnan orgonafák hajoltak a kerítés felé, illatos volt a levegő. Csattogtam haza, közben az "Orgona ága, barackfa virága" c. dalt dúdolgattam, mely még ma is visszahozza azt a meleg, otthonos érzést, melyet akkor éreztem.

ANYUKÁM! KÖSZÖNÖM!