Lilakék szőve

Említettem volt, hogy a Lilakéket jó lenne megszőni. Jelentkezett is Ági barátosném, hogy ő igen közelről ismer valakit, akinek van egy merev nyüstös készsége, amin megpróbálkozhatnék. Kapva kaptam a lehetőségen. Természetesen mindezt 35 fokban, izzadó, ragacsos ujjakkal (és egyebekkel) kellett kivitelezni. Közben Ági lecsót is főzött, és végre beszélgettünk is.
Na, de előtte ki kellett választani a felvetőt. Ami nem volt egyszerű, mert tele a pince-padlás fonallal, de nem olyannal és annyival, mint amire szükség lett volna. Így kétféle színű, anyagú fonalra esett a választás. Próba cseresznye.

A fonalak persze teljesen máshogy viselkedtek, mint ahogy azt gondoltam. Egymáshoz képest is. De gondoltam, nem (most) fogom életem fő művét megszőni, egye kutya. Egy maximalista barátnő mellett nem egyszerű az élet. Hiba!! Nem baj. Én visszabontanám. De már legalább 10 sort szőttem azóta!
Inspirációképpen meglátogattuk a Mesterségek Ünnepét is. Ott sem volt hűvös.
Azért befejeztem. És tetszik is.
Köszönöm, Ági!

Lilakék

Még a télen festettem, finom merino gyapjút. Nem volt tervem, de valahogy erre állt rá a kezem. Először nem tetszett, aztán arra gondoltam, esetleg egy szövésnyi sálhoz valót kellene belőle kihozni.
Egy hónapja nekiálltam megfonni. Aztán abbahagytam, meg különben is, ilyen melegben! Végül tegnap befejeztem a maradékot. Egyágú lett, nem annyira vékony, 500 m.
Most már csak meg kellene szőni.